Hírek, gondolatok tanodánk életéből
Ma rendhagyóan indult a nap: a kézműves került előre, nemezlabdákat készítettünk a kultúr udvarán. A foglalkozást csak néhány gyerekkel kezdtük, olyan kevesen voltak, hogy nekünk is bőven jutott alapanyag, így mi is lelkesen nekiláttunk a labdagyúrásnak. Aztán lassan...
Kicsit késve kezdtük ma reggel a drámás foglalkozást. Ketten, akik tartottuk, elmentünk egy testvérpárért, és mire odaértünk a kultúrhoz, már többen is ott várakoztak. Talán ennek is köszönhető az, hogy már a foglalkozás elején elvesztettünk néhány gyereket, akik...
Az előző két tábor tapasztalatai alapján úgy döntöttünk, hogy most a drámafoglalkozások sem kötelezőek, és inkább azokra a gyerekekre koncentrálunk, akik lelkesen és aktívan részt vesznek. Ma három gyerek volt velünk végig, és páran időnként becsatlakoztak egy-egy...
Az előző tábor után most ismét jó sokan jöttünk. Jó érzés, hogy ennyien vagyunk, még akkor is, ha nehéz volt megszervezni, hiszen nincs annyi feladat, annyi gyerek, hogy tucatnyi önkéntesre legyen szükség. Szóval kicsit szűkösen vagyunk a szálláson, de igyekszünk majd...
Tanulva az előző tábor utolsó napjából, most nem terveztünk semmi megterhelőt. Sem a gyerekeknek, sem magunknak. Egyszerűen csak szerettünk volna elköszönni, lezárni a hetet. Tegnap este, vagy inkább éjjel, azért elkészültek az oklevelek is a pontgyűjtő versenyben...
Felmerült, hogy kell-e egyáltalán ma drámafoglalkozás. Az előző táborban elérkezett egy pillanat, amikor jobb lett volna elengedni a megszokott kereteket és egy picit váltani, hogy aztán újult erővel lehessen visszatérni a történethez. Tegnap este azt éreztük, hogy...
Ez egy nehéz reggel volt. Felborult a megszokott ritmus: fűnyírózók a kertben, fülsiketítő hangzavar, új helyszínt kellett keresnünk. Nem motiválta a gyerekeket a mesélés, az éneklés, a rajzolás, a bábozás. Egy kis piros pecsenye, egy kis szkander és Isten adja, hogy...
– Bácsi, hol tanult meg ilyen szépen félni? – Jaj, lelkem, hosszú sora van annak. – Hát tessék rövidre fogni. – A faluban, ahol születtem, az utolsó utca utolsó házában, a Csonk Leó nevű kocsmában, minden éjjel, fél 12 után fél órával…...
Minden alkalommal kérdés, hogyan lehet értelmesen elkezdeni egy drámafoglalkozást. Hogyan tudjuk elkapni a néző-résztvevő gyerekek figyelmét. Nem tudjuk, hányan fognak eljönni, feltehetőleg nem együtt fognak megérkezni, nagy kérdés, hogy ki lesz motivált és ki lesz...
