Felmerült, hogy kell-e egyáltalán ma drámafoglalkozás. Az előző táborban elérkezett egy pillanat, amikor jobb lett volna elengedni a megszokott kereteket és egy picit váltani, hogy aztán újult erővel lehessen visszatérni a történethez. Tegnap este azt éreztük, hogy...
Ez egy nehéz reggel volt. Felborult a megszokott ritmus: fűnyírózók a kertben, fülsiketítő hangzavar, új helyszínt kellett keresnünk. Nem motiválta a gyerekeket a mesélés, az éneklés, a rajzolás, a bábozás. Egy kis piros pecsenye, egy kis szkander és Isten adja, hogy...
– Bácsi, hol tanult meg ilyen szépen félni? – Jaj, lelkem, hosszú sora van annak. – Hát tessék rövidre fogni. – A faluban, ahol születtem, az utolsó utca utolsó házában, a Csonk Leó nevű kocsmában, minden éjjel, fél 12 után fél órával…...
Minden alkalommal kérdés, hogyan lehet értelmesen elkezdeni egy drámafoglalkozást. Hogyan tudjuk elkapni a néző-résztvevő gyerekek figyelmét. Nem tudjuk, hányan fognak eljönni, feltehetőleg nem együtt fognak megérkezni, nagy kérdés, hogy ki lesz motivált és ki lesz...
Ma a drámafoglalkozásokon bepótoltuk a tegnapra tervezett játékokat, és eljutottunk odáig, hogy Árnika rávezeti a Tizenkét Nagyontestvért arra, hogy ha segítenek egymásnak, és együttműködnek, sokkal könnyebb lesz az életük. Reggel egy énekléssel indítottunk:...
A drámafoglalkozásra azt terveztük, hogy találkozunk Rézbányai Győzővel és a Tizenkét Nagyontestvérrel, ehhez készültünk játékokkal. Azonban nem sikerült végigvinnünk a tervezett programot, aminek egyik oka lehet, hogy a gyerekek nagyon elfáradtak mára. Két játékot...
