Valahogy kedvenc lett. Pedig nem volt könnyű dolga. Mikor találkoztunk, már sokakat szerettünk, mégis közelférkőzött. Apró volt, szép kerek, meg hát szokatlan. Egyszerű és szórakoztató. Pedig késő este volt, fáradtan, sok-sok barátkozás után keveredett oda hozzánk. Köré gyűltünk és vártuk a produkciót. Mert ő kút, de torony is, vagy akár forró krumpli. Ahogy akarjuk, ahogy nekünk éppen a legjobb. Állandó társaságunk lett. Ha kicsit örömködni szerettünk volna, ha valami friss, pörgős élményre vágytunk rögtön érte küldtünk. Jött, mosolyogtatott fáradhatatlanul. Megunhatatlan jó barát. Rögtön eszünkbe jutott, hogy talán a gyerekeknek is pont egy ilyen jó barát hiányzik. Bemutattuk hát nekik is. Azóta pedig csak ámulunk, hiszen nem egyszerűen jópofa, komoly is tud lenni, átváltozik szinte bármivé, nem ismer lehetetlent. S ez a mese az ő története.
Dobble néven ismertük meg, de létezik Spot it!-ként, sőt nálunk mostanra „a szavas” és „a számolós” is egy-egy változatára utal. Utóbbiakat mi ismertetjük a nagyvilággal, az előbbinek köszönhetően. Az első játékban különféle figurák képei sorakoznak a legnagyobb összevisszaságban, de egy dolog biztos: ha összehasonlítjuk két lapját, lesz egy, de csakis egy olyan ábra, ami mindkettőn ott van. Lehet, hogy az egyiken egészen apró, a másikon meg azért nem láttuk meg elsőre, mert annyira nagy, meg különben is fejjel lefelé volt… De mindez persze csak kifogás, a lapok kerekek, bárhonnan nézhetjük őket, és nem elég gyorsan megtalálni az egyezést, meg is kell nevezni az ott látható dolgot, és a játék hevében ez sem mindig egyszerű. A pakli mellé járó játékszabály ötféle játékváltozattal fokozza az élményt, de a játék hamar meghozta a kedvenc változatokat továbbfejlesztő ötleteket. Ez volt az, amit megszerettünk, és ami az egyik nyári táborunkban igazi kedvenc lett, amivel az óvodáskorúaktól kezdve a felsősök korosztályáig szívesen játszottak – sokszor akár együtt is, hiszen ebben az esetben korántsem biztos, hogy az élekor előrehaladta automatikusan jobb játékossá tesz valakit a kitartó és éles szemű apróságoknál.
Úgy tűnt, barátunk megunhatatlan és a jó hangulatra is garancia, de bennünk már ott motoszkált a gondolat, hogy jó lenne, ha nem mindig ugyanezeket a figurákat néznék játék közben. A saját ábrás változat azóta is várat magára, azonban jókor voltunk jó helyen, és felmerült a kérdés, hogy ha lehetne három kívánságunk, milyen társasjátékokat készíttetnénk… És ami elsőre beugrott, az bizony ennek a játéknak a szavas változata volt, hogy a sokat látott képek helyett betűket nézzünk és olvassunk inkább. Hipp-hopp összeírtuk a szavakat, és el is készültek az első változatok, egy egészen egyszerű kinézetű próbadarab után visszatértünk az eredeti játék szellemiségéhez, és elkezdtük variálni a betűméreteket is, így nagyobb a kihívás, de megnyugtatóan távol kerültünk a feladatszerűség sötét árnyától, s közelebb a játékok birodalmához.
Ezek az első vitézek nagyszerűen helyt álltak, szívesen küzdenek velük a gyerekek, így jól kiegészítik a tanodás napokat. Elhatároztuk hát, hogy újabb kihívások elé állítjuk a csapatot, így értelmetlen szavakkal fegyverkeztünk fel, ami még több figyelmet követel a vállalkozó kedvű kalandoroktól, de kifogni ez sem tud rajtuk.
A legelszántabbakon az angol szavak sem tudtak kifogni, még az sem lehetett akadály, hogy valaki németes osztályból jött, ő is belement a játékba a többiekkel. És innentől már nincs megállás, Dobble kell mindenkinek. Hoztunk egyet az elsőseinknek is, akiknek betűk és számok kavalkádjából kell kibogozniuk az egyformákat.
A még kisebbeknek ott van az eredeti pakli junior verziója, ahol állatok képei között kell rábukkanni a mindkét kártyán szereplőkre, és ezeket kell gyorsan megnevezni. Itt kevesebb kép szerepel egy lapon és a szabály is könnyített. Eredetileg ennek alapján gyártottuk és játszottuk a szavas kártyákat, de mostanra talán elég játszmát hagytunk magunk mögött egy nagyobb megmérettetéshez, így már itt lapul nálunk, bevetésre készen a felnőtt változatot követő szavas változat is.
Na de ha a képek helyén lehetnek szavak, a szavak helyén miért ne lehetnének műveletek? Lehetetlent nem ismerünk, így az előbbiek mintájára a matematika területére is beférkőztünk: összeadásokat vagy szorzásokat kell megoldania annak, akinek van mersze újabb próbákat kiállni. És szerencsére vállalkozó szellemű ifjakkal vagyunk körülvéve, akik ettől sem riadnak vissza egy-egy szép tanodás délutánon.
Jó barátunk, büszkeségünk népszerűsége határtalan: több más helyen, más gyerekeknél is hódít, de a dicsőség nem szállt a fejébe, megmaradt annak a szerény, mókás, fiatal játéknak, akinek megismertük.
(Daninak itt is hatalmas köszi a fáradhatatlan közreműködésért a variációk születésében!)
