A társasok nem teljesen úgy működnek, ahogy szoktak. Volt most is koncepciónk – igaz, talán kevesebb a szokásosnál -, de nem tudott megvalósulni. A nagyok például nem voltak nyitottak az eddig szeretett területfoglalós játékokra (Ur, Tikal), de az újdonság hatása sem nyitott utat komplexebb játék felé (Santiago de Cuba). Ehelyett a pörgősebb, egyszerűbb játékok működtek, leginkább azok a dobókockások, amiket hangsúlyosan csupán egyetlen délelőttre szántunk. Azóta nem telik el óra Perudo nélkül, de a Pasha, a PIG vagy a Catego is folyamatosan terítéken van. Jó tapasztalat számunkra, hogy fontos a struktúraváltás, hiszen beleunnak egy-egy típusú társasba, és mi mostanában nagyon csak egy irányba tartottunk.
Az viszont elképesztő, hogy a kisebbek körében egyre markánsabb szerepet kapnak a társasok. Folyamatosan követelik az ubit (Fünf Gurken), szeretnének kecskézni (Kecskefogó), időre építkezni (Make ‘n’ Break), Unózni, de az absztrakt játékok is hódítanak: Kalaha, Quarto, Quoridor, ahol jellemzően már csak bíróként van szükség ránk, mert egymással szeretnek birkózni. Önállóak, lelkesek, ügyesek. És ahogy a kicsik bevonódtak, úgy csatlakoztak olyan nagyobbak is, akik nem szerettek a többiekkel játszani, de most megtalálták a helyüket. És ez remek.
Az elmúlt két napban több gyerekkel is sikerült külön tanulnunk. Az egyik fiú elhozta a házi feladatát, amit közösen megoldottunk, utána még arra is jutott energiánk, hogy közösen írjunk egy mesét. Két másodikos lánnyal matekoztunk, feladatlapot oldottunk meg, közben nagyon sok mindent átismételtünk. Sajnos a mai napon nem volt kedvük tanulni, így nem fejeztük be, de reménykedünk benne, hogy holnap lelkesebbek lesznek.
Aztán sor került egy egyéni foglalkozásra, ahol szintén matekot gyakoroltunk izgalmas játékokon keresztül. A foglalkozás után még egy órán keresztül több társassal is játszottunk, amibe időközben még más gyerekek is bekapcsolódtak. A következő két napban még több egyéni tanulást tervezünk, mert sokan jelezték nekünk, hogy szeretnének tanulni is, nem csak játszani.
A délutánt egy közös labdázással kezdtük a kultúr udvarán. Egy rövid időre még a nap is kisütött. Kisebb körökben ütögettünk, cicáztunk, volt aki aszfaltkrétával rajzolgatott.
Egy háromnegyed óra ilyen szabad játék után megpróbálkoztunk a még kint maradó gyerekekkel néhány drámás játékkal. Először a már szombaton kipróbált Szafarit szerettük volna játszani, de a gyerekek eddigre annyira felpörögtek, hogy nem szerették volna azt játszani, amit mi ajánlunk. Végül a – szintén tervezett – “mókusos” játékot kérték, az Ember-ház-földrengés egy változatát. Ezután áttértünk a Forgószélre: állításokat mondtunk magunkról, külső és belső tulajdonságokat, és azok alapján cseréltünk helyet körben állva. Végül egy Pacsibaráttal zártunk. A játék hagyományos változatát azzal egészítettük ki, hogy miután már kb. négyféle barátot találtunk magunknak, felkerestük az egyes “barátainkat” és egy-egy rövid kérdésről beszélgettünk vele fél percben. Pl. Mi a kedvenc ételed/italod? Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Mit csinálsz a szabadidődben? Mesélj el valamit, aminek örültél nem rég! Meséld el egy álmodat! Terveink szerint ebben a táborban a két drámás foglalkozást a barátság témája köré építettük, s emellett a verbális kommunikációt, az ön- és társismeretet fejlesztettük. A téma jegyében megtanultuk a Szervusz kedves barátom… kezdetű népdalt. Ez aztán az eddigi táborok dalainak felidézésébe, spontán énekelgetésbe, citerázásba csapott át. Sőt néhány gyerek egy-egy rövidebb népdalt még meg is tanult citerán játszani.
A héten nagyon menő kockás játékokhoz kapcsolódva a ma délelőtti kézműves foglalkozást is ehhez kapcsoltuk. Egy egyszerű játékot készítettünk a gyerekekkel, amiben a kockadobások értéke alapján növesztettünk a figuráinknak hosszú-hosszú lábakat, míg igazi égimeszelőkké nem váltak. Voltak, akik az otthon maradt testvérüknek is készítettek, illetve olyanok is, akik saját tervezésű dobókockákkal tették teljessé a játékot. Délután sokak nagy örömére halacskákat és hozzájuk való pecabotokat gyártottunk. Sok büszke horgász járkált fel-alá a zsákmányával, így folyamatosan csatlakoztak a foglalkozáshoz újabb érdeklődők. Szerencsére éppen el tudtunk készülni minden vágyott hallal a hazamenetel előtt.
Ági, Bogi, Eszter, Helga, Julcsi, Máté, Petra, Sári, Tami
