Egy igen egyszerű és klasszikus tárgy köré fűztük a mai társasozást. A dobókocka megítélése nem mindig pozitív, hiszen a szerencse megtestesítője. Sok játék legnagyobb erénye, hogy kocka nélkül tudja működtetni a struktúráját, így adva a lehető legnagyobb felelősséget a játékosok kezébe. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy mi magunk éppen azért preferáljuk a társasjátékokat, mert nincs bennük tökéletes lépés, mert hiába játszunk hibátlanul, simán elveszíthetjük a partit. Például a szerencse miatt. És ezt fontos tanulásnak gondoljuk. Szóval ma egész nap dobáltunk: egy, kettő vagy öt kockát. Felelevenítettünk régen játszott játékokat, mint a PIG vagy a Catego, de tanultunk újakat is: Perudo, Pasha. Más-más módon, de mindegyik játék arról szól, hogy valószínűségeket mérlegelünk, döntéseket hozunk, bízunk a szerencsénkben. Bár a Perudo és a Pasha azért hosszabb játékok, de a könnyedebb fajtából, így szépen tudtunk építkezni és végigjátszottuk a délelőttöt. A hangulat jó volt, a gyerekek élvezték a játékokat, délután pedig majdnem mindent újra elővettünk, ami mindig a siker egy jó fokmérője.
Két dolog motiválta a dobókocka kitüntetett szerepét. Egyrészt kicsit elfáradtak a komplex társasokban (dekoncentráltak, az összeszokott csoport nem működik), így könnyebb időtöltést akartunk tervezni, miközben azért nem feledkezünk meg a folyamatos fejlesztő szándékunkról. Másrészt szerettük volna elmosni a korosztályok közötti határt és úgy gondoltuk, hogy ezek kellően izgalmas, jól tanulható játékok, ahol elfogadják egymást kicsik és nagyok és egy szinten tudnak mozogni. Úgy érezzük, hogy jól választottunk és ki tudtuk nyitni az ajtókat, a következő napokban pedig a megszokottnál jobban együtt tudunk játszani, ami még akkor is remek, ha furcsa a megszokott kereteket piszkálgatni.
A mai kézműves foglalkozáson színes kígyókat készíthettek a gyerekek. Mindenki kiválaszthatta azokat a kupakokat, amelyek tetszettek nekik, majd ezeket egy madzagra kellett felfűzniük. Sok gyereket érdekelt ez a program, a foglalkozás alatt az összes kupakot felhasználták. Még versenyeztek is, hogy ki készítette a leghosszabb kígyót.
Délután képeslapkészítéssel folytattuk a kézműves foglalkozást. A gyerekek különböző képeslapokat készítettek, amikre kedves üzeneteket írtak a családtagjainak, az önkénteseknek. Annyira tetszett a gyerekeknek az alkotás, hogy később még többen rajzolgattak, és csattogtatót hajtogattak.
Az elsősök kis csapatából ma is csak egy páros vett részt a foglalkozáson, a két gyerkőccel viszont nagyon hatékonyan tudtunk tanulni, és persze közben jókat játszottunk. A foglalkozás főleg betűképek felismeréséről, megfigyeléséről szólt különféle tevékenységeken keresztül: ki kellett jutni például a betűk labirintusából, gyurmát lapítani és kígyókat sodorni, kincseket keresni. Ezek mellett sor került hangok differenciálására és számolásra vonatkozó feladatokra is. A különböző feladatok keretét egy sárkányos történet adta – a sárkány hét fejét kellett legyőzni egy-egy kihívás teljesítésével. Nagy sikert aratott, hogy minden feladat után le lehetett venni a sárkány egyik fejét, illetve hogy az utolsó küldetésünk egy saját sárkány elkészítése volt, amellyel tűzokádóversenyt vívtunk a hajdani hétfejűvel. Hazamenni senki sem akart, amíg rá nem jöttünk, hogy útközben is lehet reptetni és lobogtatni a tűzokádókat.
Ági, Bogi, Eszter, Helga, Julcsi, Máté, Petra, Tami
