Most pont nem szeretnék belegondolni, hogy elmúlt egy év, pedig de. Sokat mosolyogtunk az angyallétemen, akik ismernek talán tudják miért, de remek humorforrás volt, az biztos. Ez most elmúlt, de biztosan találunk majd valami újat. Voltak nem annyira szeretett pillanatok is, hiszen néha a média rendelkezésére kellett állni, ami nem az én világom, vagy időnként meg kellett írni ezt vagy azt, amihez éppen nem volt kedv. És nyilván én sem voltam egyszerű angyal, hiszen azok a fránya határidők mindig elfelejtődtek, ráadásul a pedagógia kevés látványos eredményt tud felmutatni egyetlen év alatt – erről szívesen vitatkozom, de előre jelzem, hogy igazam van.
Viszont szeptembertől folytatódik a munka. Amikor belevágtunk ebbe az egész angyaltémába, ez volt a fő célunk: megteremteni annak a lehetőségét, hogy folytassuk, mert egy év alatt nem fogunk elérni semmi tartósat. És elképesztően sokat tanulhattunk, mert a pályázat nyújtotta anyagi biztonság lehetővé tette, hogy próbálkozzunk, hogy szembenézzünk kudarcokkal és változtassunk, tervezhessünk. Éppen ezért nagyon nagy bizakodással várjuk az újabb tanévet.
Szóval köszi Vodafone, jó év volt, és mindenkinek ajánlom, hogy ha van egy jó projektje, egy remek befogadó civil szervezete akkor vágjon bele, mert ritka jó lehetőség.
De főleg köszi a gyerekeknek. Hihetetlen, hogy egész évben jártatok hozzánk. Én mindig, minden foglalkozás előtt azt várom, hogy na most akkor nem jöttök, végül csak meguntatok minket. Erre megjelentek. Igazi, hamisítatlan szemtelenség.
Aztán köszi az önkénteseknek is, hiszen igen intenzíven kellett elviselni engem, és bár tudom, hogy mindenki a gyerekek miatt dolgozik velünk, ez mégis nagyon nagy szó. Ráadásul többen vagyunk, mint amikor elkezdtük. Többen vagyunk és jobbak is vagyunk, hiszen tényleg rengeteget tanultunk.
És akkor még köszi az Igazgyöngy Alapítványnak is. Nagyon jó, amikor elfogadják, hogy valami olyat tudtok, ami az amúgy rengeteg remek dolog mellett mégiscsak hiányzik. Elfogadják, kérik, igénylik. És emiatt eléggé jó a szervezet részének érezni magunkat. Pedig mi aztán tényleg igyekeztünk mindenféle lehetetlen dolgot kérni és igazi szemtelenek módján mindenbe beleszólni.
A blog pedig, ami idő közben már-már portállá nőtte ki magát, nem zár be, sőt, újabb és újabb tartalmakkal támadunk, érdemes velünk maradni.
