Valahogy a megszokottól eltérően alakul idén a téli szünet, így egy hétvégébe kellett sűríteni a karácsonyi mókázást a gyerekekkel. De más szempontból is rendhagyó volt ez a két nap. Úgy döntöttünk, hogy nem a kultúrházban lesznek a programok, tekintve, hogy ha nincs is készen minden, de már három szobát is tudunk használni a tanodában. Könnyebb befűteni, itt töltjük a mindennapjainkat, ismerjük, szeretjük, szóval sok-sok előnye van. Az egyetlen gond az volt, hogy nem fér be egyszerre 30 gyerek, de kipróbáltunk egy csoportbontást, ami új volt, így döcögött kicsit, ugyanakkor nagyon sok pozitívuma volt. Egyelőre még csak találgatunk, de talán a kisebb létszám (10-15 fő), a pontos időkeret (1-1,5 óra), a szűkebb és funkcionális tér együtt eredményezte azt, hogy jól működtek a gyerekek: alig volt konfliktus, mindenki megtalálta a helyét, nem lézengett, nem bomlasztott senki.
Egyszerű, sokakat célzó programokkal készültünk, amiket a karácsonyi hangulat kötött össze. Persze arra is fel voltunk készülve, hogy semmi sem tetszhet mindenkinek, semmi sem tart örökké, így tudtuk, hogy fontos szerepe lesz a társasjátékoknak. Szerencsére éppen a hétvégére érkezett meg egy nagyobb szállítmány a Gémklubból – cserébe, hogy többen segítettünk a Társasjátékok Ünnepén -, így több újdonságot is kipróbálhattunk programok előtt, után és persze helyett.
Szombaton a fő program a mézeskalács készítés volt. Délelőtt gyúrtunk, formáztunk a gyerekekkel, ebédszünetben kisütöttük nekik, hogy délután ki tudják díszíteni velük.
A vasárnapot egy igazi karácsonyos, téli, tanodás kvízzel kezdtük. Kahoot, egy projektor, néhány tablet és telefon, csapatnév választás és jöhettek a kérdések. A legkisebbektől kezdve mindenki komoly odafigyeléssel vett részt, hiszen komoly a tét: ki lesz a legjobb? Jó hangulatot és okos válaszokat kaptunk, de azért néhány hasznos visszajelzést is: mi nem ment annyira, mire nem figyeltek a héten.
A kvíz után egy könnyebb és egy nehezebb, több türelmet igénylő kézműves következett ugyanazzal a céllal: dísz a karácsonyfára. A kisebb létszámú csoport sablonnal varrt filcből, miközben remek beszélgetések alakultak ki, a többség pedig spatulából készített remekeket.
És nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy milyen fantasztikus az odafordulás az Igazgyöngy Alapítvány felé, így persze felénk, a tanoda, a tanodás gyerekek felé is. Ádám Ritának köszönhetően például egész hétvégén ehettünk és ihattunk kedvünkre. Egészségesen, de édesszájúan is. Köszönjük!
És hát akkor persze Kellemes Ünnepetek! Jövőre folytatjuk!
Julcsi, Kinga, Máté, Orsi, Petra, Tami
