Ma egy újabb állomásos játékkal készültünk a gyerekeknek: Szegény Dzsoni vándorútját járhatták végig a faluban. Találkoztak a Százarcú Boszorkánnyal, Árnika királykisasszonnyal, Östör királlyal, a Széplánnyá vált boszorkánnyal, Ipiapaccsal, a hírhedett rablóval, Rézbányai Győzővel, akit mindenki nagy ívben elkerül, a Tizenkét Nagyontestvér egyikével és a Hétfejű Tündérrel, végül pedig megérkeztek Árnika és Szegény Dzsoni lakodalmára.
Az első állomáson a Százarcú Boszorkánál (Eszter) kipróbálhatták az átváltozást: két csoportra oszolva bebújtak egy takaró mögé, ezután a banya elváltoztatott egy-egy gyereket. Mikor lehullt a „lepel”, a két játékosnak minél előbb fel kellett ismernie a másik csapat tagját.
Árnika (Sári) elvezette őket a Százarcú és Östör király birodalmának határára, ahol egy akadálypályán kellett csukott szemmel egymást átvezetniük, és bebizonyítaniuk, hogy tudnak segíteni egymásnak.
Östör király (Gábor) a palotája kapujában várta őket. Nála először közösen kellett elszámolniuk tízig úgy, hogy a számokat egyszerre csak egy ember mondhatta ki, majd egy koncentrációs feladat következett: egy labdát kellett körbe passzolgatniuk úgy, hogy ugyanaz legyen a sorrend a gyerekek között, és eljussanak húsz passzig anélkül, hogy leejtenék a labdát.
A széplánnyá vált boszorkány (Fruzsi) állomásán csukott szemmel kellett egymást hangok alapján megtalálniuk, utána pedig párokban, egymás kezét fogva hátradőlni, és megtartani az egyensúlyt.
Julcsi Ipiapacsként várta volna őket egy kis tisztáson, hogy az elveszett kacsákat segítsenek neki megkeresni. Sajnos a közelben lakó nénit zavarta, hogy a gyerekek letapossák a lucernát, így fel kellett függesztenünk ezt az állomást…
Rézbányai Győző (Milán) egy kút mellett búslakodott. A hozzá érkezők húzhattak egy cetlit, amelynek alapján elmutogatták, hogy mi miatt sértődtek meg. A többiek kitalálták, és háromra bocsánatot kértek tőle.
A Tizenkét Nagyontestvér egy tagja (Petra) azt a feladatot adta nekik, hogy kisujjméret alapján álljanak egy sorba, és csináljanak egy állóképet úgy, hogy összesen csak 8 láb lehet a földön.
Végül a templom előtt várta őket a Hétfejű Tündér (Anna), akivel videón elküldhették jókívánságaikat Árnika és Szegény Dzsoni esküvőjére.
Ezután bementünk a Kultúrba, ahol a lagzin bemutathatták az ifjú pár számára készített ajándékaikat: énekeltek, táncoltak, zenéltek, s végül egy nagy közös táncolással zártuk a délelőttöt.
Úgy éreztük, nem sikerült olyan jól ez az állomásos játék, mint a tavaszi: az állomások akkor túl közel voltak egymáshoz, ezért most egy sokkal hosszabb útvonalat találtunk ki. Készítettünk egy térképet is, amit összevágtunk, és az állomásokon mindig kaptak belőle egy kis darabot. Ez izgalmassá tette a játékot, viszont azt nem vettük figyelembe a tervezésnél, hogy a legnagyobb melegben kell majd vonulniuk a faluban, sok helyen nem lesz árnyék, a kicsiknek fárasztó a hosszú út, így könnyen kiesnek a játékból. Az is nehezítette a helyzetet, hogy ez már az utolsó nap volt, mindenki fáradt volt – mi is.
Legközelebb, ha ilyet tervezünk, megpróbálunk majd ezekre figyelni, ezt a játékot a héten korábbra tenni. Azért is érdemes lenne ez, hiszen így új funkciót kapna a program: ezen keresztül ismerhetnék meg a mesét, a szereplőket. Felmerült az is, hogy esetleg egy versenyszituáció jobban motiválná őket egy ilyen csapatos játékban. Könnyebb lenne a lebonyolítás, ha az állomásoknak nem lenne egy kötött sorrendjük, hanem a csapatok szabadon járkálhatnának, így nem kellene egymásra várniuk az elindulásnál.
Mindig tanulunk valamit… Várjuk a következő tábort! És most pihennünk egy kicsit.
Anna, Bogi, Eszter, Fruzsi, Gábor, Julcsi, Máté, Milán, Petra, Sári, Tami
