Bár akad természettudós projektjeink között egy-két olyan is, amelyekbe a kisebbeket nem tudjuk bevonni, nagyon hiszünk abban, hogy a kísérletezést nem lehet elég korán elkezdeni. Ezért is szeretjük azokat a témákat, amelyek a kicsiknek és a nagyoknak is tartogatnak izgalmakat – ilyenek például az érzékszerveink. Ebben a projektünkben heterogén csoportokban minden tanodás gyerek részt vehetett, az iskolaelőkészítősöktől egészen a kamaszokig.
Rendhagyó módon most nem menetközben vagy az alkalom végén készítettünk plakátot, hanem egyből ezzel indítottunk. Pontosabban egy vendéggel, aki a szenzoros homunculus névre hallgat. Segítségével egy előre elkészített sablonra összegyűjtöttük, hány érzékszervünk van, melyikkel mit és mennyire érzékelünk. Kis képekkel mindegyikhez példákat is néztünk, ezek aztán a plakátunkra is felkerültek. Az ismereteink rendszerezése azonban csak a bemelegítés volt, ezután jött a lényeg: egy-egy kísérlettel vagy feladattal minden érzékszervünket próbára tettünk.
Tapintás
Egy kartondobozból készült, igen speciális berendezés segítségével elértük, hogy a gyerekek – ha nem kukucskálnak túlságosan -, csak a tapintásukra tudjanak hagyatkozni. A dobozba különböző tárgyakat rejtettünk el, amelyek közül mindenkinek azt kellett kitapintania, amelyiknek kihúzta a nevét.
Szaglás
A második próbatételhez páros számú tudósra volt szükségünk, így ebbe néha pedagógusaink is beálltak. Egy régi Találd meg a párját! érzékelő játék sorozatból a Szaglás dobozt használtuk, amiben a különböző színű hengerekben különböző illatú anyagok vannak elrejtve. A tudósok szemét ebben a kísérletben bekötöttük, és mindenkinek adtunk egy-egy illatot, azaz hengert. A feladatuk nem volt egyszerű: a szobában mászkálva, a náluk és a többieknél lévő hengereket szimatolva kellett megkeresniük a párjukat.
Hallás
Kinder tojás belsők igen hasznosak, ezekbe mi most különböző tárgyakat rejtettünk (papírgalacsinokat, lencsét, gyöngyöket, befőttes gumikat, babot, radírdarabkákat és dobókockát). Tudósaink feladata itt a hangvizsgálat volt, csak a hallásukra hagyatkozva kellett megállapítaniuk, mit rejthet a saját tojásuk. A kihívás mellé azért egy kis segítség is járt. A lehetséges tárgyak listáját leszűkítettük, így csak a tableten mutatott képek közül kellett válogatniuk. A vizsgálat azonban még így, sőt teljes csendben sem volt egyszerű!
Ízlelés
Ki az, aki az orrával szokta megkóstolni az ételeket? Fúj. De akkor miért van az, hogy kevésbé érezzük az ízeket, ha például náthások vagyunk? Ennek is utánajártunk, a kísérleti alanyok – és egyben tudósok – befogott orral és bekötött szemmel végezték el a tesztet. Mindannyian más-más ételt kóstoltak meg a fenti kísérleti körülmények között, például kolbászt, sajtot, kekszet, kiflit. Bónuszként pedig mindenki kapott egy kis darab csokit is. Az eredmény: az ismert ízeket így sokkal nehezebb, néha szinte lehetetlen volt kitalálni.
Látás
A szemünket rengeteget használjuk, talán ezt a legkönnyebb észrevenni is az érzékszerveink közül. De mi van akkor, amikor úgy tűnik, hogy a látásunk cserben hagy minket, ha mást látunk, mint a mi a valóság? Ez egy ember vagy egy váza? Hány lába van az elefántnak? Idős vagy fiatal a nő? A projekt zárásaként ilyen és ehhez hasonló, ismert optikai illúziókat vizsgáltunk.
Források:
https://hu.pinterest.com/pin/293085888233156427/
https://hu.pinterest.com/pin/526710118902591068/
https://hu.pinterest.com/pin/55098795420289069/
