Alsó tagozatos emlékeink közt néhányunkban még élénken él az az érzés, amikor arra várunk, hogy a tejfölös pohárba ültetett magocskánk mikor kel már végre ki, hogy egyáltalán lehetséges-e még, hogy valami előbukkan egyszer abból a földből? Az egyik tavaszi táborunkban ezt az izgatott várakozást éltük újra a gyerekekkel a babültetés és -csíráztatás kapcsán.
Eszközök:
- néhány szem szárazbab
- vatta
- befőttes üveg
- műanyag palack alja
- alkoholos filc
- virágföld
Projektünket úgy kezdtük, hogy egy ábrasorozat sorbaállítása közben beszélgettünk a bab fejlődéséről, annak legfontosabb szakaszairól és a fejlődéshez szükséges tényezőkről. Ezután egyből bele is fogtunk a csíráztatás előkészítésébe. Egy kicsi befőttes üveg alját vizes vattával kibéleltük, rátettünk néhány babszemet, és lerajzoltuk, leírtuk az első naphoz tartozó észrevételeinket. Most már csak az ültetés volt hátra. Miután mindenki ráírta a nevét egy-egy földdel megtöltött műanyag palackaljra, az előre beáztott babszemekből elbújtattunk egyet-egyet a saját “cserepünkbe”. A történteket ebben az esetben is rögzítettük egy feladatlapon. A biztonság kedvéért egyébként – na meg hogy ne árválkodjon három palackalj üresen – a kimaradt palackokba búzát ültettünk, hiszen az otthoni tapasztalatok azt mutatták, hogy ez utóbbi már egy-két nap alatt előbukkan.
Hát nem így lett. Bár az otthoni elő- és utópróbán néhány nap alatt sok babszem kicsírázott, a táborban sajnos nem kedveztek nekik a körülmények, így minden izgalom és várakozás ellenére csak a babokat szétszedve láthattunk egy-két csírakezdeményt. Az elültetett búzánk sem sietett kisarjadni, a babtól persze ezt nem is vártuk, így nem kevés hiányérzettel ért véget a táborunk. Az ültetős projekt azért végül nem lett teljesen sikertelen: másfél héttel később, mikor visszatértünk, a búza szép, sűrű, zöld szárakkal fogadott minket. A makacs bab viszont – ha nem dobtuk volna ki – talán még azóta is váratna magára.
A rossz emlékek elűzésére először 2017 tavaszán kezdtünk kis kertet csinálni. A tanoda kert végében kapott egy kis helyet az első kertünk. A gyerekekkel közösen ültettünk rengeteg féle dolgot: krumpli, paradicsom, paprika, hagyma, retek, borsó, saláta, káposzta, kukorica és répa részleg is alakult.
A locsolásért, gazolásért és szüretért minden héten más gyerekcsapat volt a felelős. A munka elhúzódott természetesen a nyári táborainkba, és megtermelt javakat egy közös családi pikniken tálaltuk fel.
2019 tavaszán ismét ültettünk. Tanulva az előző évekből kisebb földet jelöltünk ki a kertünknek, ami könnyebben karbantartható volt és kicsit kevesebb zöldséget is vetettünk el. Retek, bab, borsó, hagyma magja került a földbe és paradicsom, paprika és káposzta palántákat is kaptunk.
Emellett minden gyerekkel ültettünk muskátlit is, melyeket azóta is közösen locsolunk és ápolunk.
A megtermelt zöldségeket több részletben fogyasztottuk el. Volt amikor melegszendvics mellé jött jól a hagyma és a retek, de volt, hogy az egyik nyári táborban bab-és borsóleves volt a menü.
