A folytonos anyagszemlélettől nem is olyan egyszerű eljutni odáig, hogy a minket körülvevő világ igazából parányi részecskékből áll, ezt a fizika története is mutatja. Ráadásul ezek a kis részecskék teljesen elképzelhetetlenek és megfoghatatlanok kisebb, sőt valljuk be, sokszor még a nagyobb tudósok számára is. Mit lehet tenni ilyenkor?
Eszközök:
- Babylon-készlet
- üveggolyók pohárban
- szűrő
- fedő
- hajszárító
- papírgalacsinok
Előkészület: A Babylon-készletből (vagy más golyókból és rudakból álló készletből) rakjunk össze egy egyszerű, szabályos kristályrácsot. Mi egy kockát készítettünk.
Menete:
- Mutassuk be az első modellt, amit golyókból és pálcákból raktunk ki. Milyen alakja van? Mindenki fogja meg, nézze meg, hogy a golyók mennyire helyhez kötöttek. Beszéljük meg, hogy itt a golyók jelképezik a részecskéket.
- Jöhet a második modell, itt a részecskéket a pohárban lévő üveggolyók jelentik. Próbáljuk meg átönteni őket egyik pohárból a másikba és figyeljük meg, ahogyan elgördülnek egymáson.
- Végül a harmadik és egyben legizgalmasabb modell jön. A szűrőbe tegyünk néhány papírgalacsint, majd fedjük le. Kapcsoljuk be a hajszárítót és fújjunk be alulról levegőt. Itt a részecskéket a kis galacsinok jelképezik, figyeljük meg, hogy pattognak a szűrőbe zárva.
Magyarázat: A golyókból és pálcákból kirakott szerkezet a szilárd anyagok felépítését, a pohárban lévő üveggolyók a folyadékok részecskéit, míg a papírgalacsinok a gázrészecskéket modellezik. Bár ezek a modellek közel sem tökéletesek, a részecskék mozgását és a köztük lévő kölcsönhatások erősségét jól szemléltetik.
A modelleket mi a halmazállapotok köré épített projektünkben használtuk.
