Őszi szünet nélkül nincs őszi tábor sem. De azt nem tehettük meg, hogy a srácok és egyes tanodapedagógusok kedvenc mókája, a Halloween is elmaradjon. Összedobtunk tehát egy projekthetet és normál tanodai keretben próbáltunk megfelelni a gyerekek nem kicsit túlzó elvárásainak.
Természetesen ovis körökben is van híre a Halloween-i buliknak, ezért őket sem akartuk kihagyni. Szolidabb keretekkel, rémisztgetés nélkül telt el velük a tanulási idejük. A nagyobbaknak bátorságpróbán kellett kulcsokat összegyűjteni, mellyel aztán egy titokzatos ládát tudtak kinyitni, ami természetesen finomságokkal voltak tele. Mondanunk sem kell, a mi ovisainkat a rémséghalászat és a boszi kertje se ijeszti el. A legkisebb ovisoknak inkább más felől közelítettük. Az ő foglalkozásukon a tökkel való ismerkedés és a narancssárga szín volt mindenféle izgalmas mozgásos feladatokba ágyazva.
A kiscsoportban, egyéni tanulásra érkezőket az órarendnek megfelelően fogadtuk. Ráhangolódásként, megérkezésként szellemes, tökös, koponyás Tic Tac Toe partik pörögtek majd jöhetett az első kihívás, ami a hallott szöveg értésére épült, mert bizony itt még a tanulás is szerepet kapott. Szellemek meséltek rímekben, a gyerekeknek pedig döntéseket kellett hozniuk, varázsfőzet hozzávalókat kellett megjegyezniük, hogy megtalálják az elátkozott tanoda kulcsát. Ezután boszorkányos matek következett, ahol bizony csupa olyan dolgot számolgattunk – szemek, körmök stb. -, amiket hétköznap nem szokás. A lezárás pedig egy közös, pókos kézműveskedés volt.
Nem igazi a Halloween közös rémület nélkül. Idén a tanoda kísértetkastéllyá (is) átalakult. Bizony-bizony, a gyerekek három szellemnek segítettek, hogy végre kiszabaduljanak kísértetlétükből és szabadok legyenek: egy kétbalkezes hóhérnak, egy tánc-és illemtanárnak, illetve a kastély szakácsnőjének. Van, akinek a fejét, van, akinek a szívét kellett összerakni, hogy mindez megtörténjen (meg lehet tippelni, hogy kinek mit), de a tánc-és illemtanár kívánsága néhány szépen kivitelezett táncmozdulat volt. A küldetés sikeres teljesítését egy közös lakomával zártuk a kastély báltermében, ahol ínycsiklandozó múmiakenyeret és a kedves szakácsnő által főzött gumicukrot fogyasztottak a résztvevők.
A nagyok most a középiskolásokat és a felsősök többségét jelentették. Nekik készültünk a legrémisztőbb helyszínnel, a tanoda kulcsának elvesztése miatt velük egy helyi munkatársunk és két tanodapedagógus az elátkozott erdőben kötött ki. Minden részletre mi sem emlékszünk, de az biztos, hogy a sűrű, sötét rengetegben egy zombi, egy vámpír és egy csecsemőjét elvesztett anya is ijesztgette a rengeteg kamaszt. Ettek ujjakat, ittak vért, turkáltak agyban és még áldozatot is mutattak be. Végül aztán meglett a kisbaba, senkit nem hagytunk el és még a tanodába is bejutottunk. Minden jó, ha jó a vége.
