Reiner Knizia játéka azért került a látóterünkbe, mert a licitálós mechanizmusok elnyerték a gyerekek tetszését, mi pedig kellő mennyiségű fejlesztési lehetőséget találtunk bennük.
A High society célja, hogy a társadalmi ranglétrán minél feljebb jussunk. A pénzünkkel kártyákra licitálunk, melyek különböző módon befolyásolják társadalmi megítélésünket: repülőgép (7 pont), kitüntetés (duplázó), tolvaj (elveszítjük egy kártyánkat), stb. Az a játékos, akinek a végén a legkevesebb pénze van, kiszáll, nem számít, hogy a legtöbb pontot gyűjtötte-e. A licitálás kapcsán nagyon érdekes elem, hogy a pénzünknél a címletekre is figyelni kell, mert ha úgy alakul, hogy a kisebbek már nincsenek meg, akkor előfordulhat, hogy a 3000-et csak 10000-el tudjuk túllicitálni. A Bausack-hoz hasonlóan itt is kétféle licit van: vagy meg szeretnénk szerezni valamit (kitüntetés), vagy el akarunk kerülni (tolvaj). Utóbbi esetben minden befizetett pénz elúszik, előbbi esetben csak az fizet, aki megszerzi az adott kártyát.
Talán a leírásból is látszik, hogy a játék nem egyszerű, ráadásul ezt mi találtuk, nem tanították. Ilyenkor az első lépés, hogy elkezdünk játszani vele, egyrészt, hogy kiderüljön, jó-e egyáltalán, aztán még többet játsszuk, hogy rendesen megismerjük. Ez elengedhetetlen a magabiztos szabálytanításhoz és a sikeres közös játékhoz.
Remek érzés, amikor egy saját ötlet beválik és működni kezd. Talán nem a legnagyobb sláger, de szeretik, kérik, játsszák. Itt is el lehet mondani, hogy vannak, akik értik, akiknél megjelenik a taktika, és akad, aki nehezen követi a játék menetét. És persze azt is el lehet mondani, hogy folyamatosan látjuk a fejlődést.
