Kezdjük úgy, hogy éljen-éljen! Hiszen egy év kihagyás után újra tudtunk őszi tábort tartani, ami az egyik legkedvencebb táborunk. Bár nem teljesen volt ugyanolyan, mint régen, a helyhiány meg a járványhelyzet miatt nem akartunk sok embert egyszerre, így csak szűk körben, kevés felnőttel, kisebb gyerekcsapatokban tartottunk foglalkozásokat. A délelőttök szokásos programok voltak, de nagyon jól estek. Az alsósokkal egy-másfél óra társasozás után kimentünk a sportpályára jó sokféle labdával és ott rúgtunk, dobtunk, pattintottunk a kifulladásig. (Mármint a mi kifulladásunkig, nem valószínű, hogy a gyerekek így érezték.)
A nap maradék része pedig a Halloween-é volt. Délután készülődtünk, este jött a rémület. Az első nap a középsulisoké, a második az ovisoké és alsósoké, a harmadik nap a felsősöké volt. Az esti ijesztgetés előtt rémisztő ételek és díszkészítés volt a feladat. És meg lehet nézni, hogy milyen félelmetes alkotások születtek.
A legkisebbeket, különösen azokat, akik csak mostanában kezdtek a tanodába járni, nem terveztük halálra rémíteni, nekik inkább vicces, mint ijesztő játékokkal és szerepekkel készültünk – gondoltuk mi. Azért érkezéskor a zombi és a kikukkantó őrült tudós okozott egy kis riadalmat, de szerencsére ott voltak a szülők és mi is a maszk mögött, így kis idővel mindenki feloldódott. A boszorkány sötét szobájában már bátrabban tapogattak kígyót, pókhálót, agyakat, sőt üldözőbe vettek világító tököt és halálfejet is a falon. A fáraónál a bátorságuk mellett az ügyességüket is megmutatták múmiabowling és pókhálóba célbadobás közben. A próbatételek után az őrült tudós és a többi rémség mindenkit megvendégelt, jókat falatoztunk férgekből, póklábakból, birkagolyóból, amiket vérrel és egy kis békanyállal le is öblítettünk.
A rémek jórészt maradtak, a következő turnusban, az alsósoknak viszont már jobban fel kellett kötniük a gatyát! Először is eljutni a tanodába sem volt olyan egyszerű, útközben meglepte őket egy régész, akiről időközben kiderült, hogy ő vezeti őket, na meg hogy nem teljesen százas. Ijesztő fények, hangok és sikongatások közepette értek így a bejárathoz, ott is mi várta őket? Egy ismeretlen eredetű, sötét lé, amit szerencsére nem meginni, csak alaposan megvizsgálni kellett. Ha ezen túljutottak, még három állomáson rémülhettek halálra: a sírkamrában egy fáraó, a sötét szoba ajtajában egy bosziorr, míg az őrült tudós laborjában egy életre kelt zombi lepte meg az arra tévedőket. Közben undi dolgokat tapogattak, rémisztő mesét hallgattak, férgeket és csontvázakat keltettek életre, míg végül jól belakmároztak a délután készül ételekből. Ezúttal igazi ínyencségek, többek közt fogsorok, szemek és romlott banán kekszágyon került a terítékre. Nyámi!
Képzeljük el, hogy gyanútlanul (jó, kissé gyanakodva, mert mégis csak valaki odahívott minket) álldogálunk egy emlékműnél, amikor megjelenik egy őrült tudós vagy egy őrült tudós jelmezébe bújt kislány és elvezet minket egy piramishoz. A piramishoz vezető úton égő tököt, ijesztő hangokat, villogó reflektort látunk és be kell látnunk, hogy vezetőnk se túl épelméjű, folyamatosan ijesztget minket. Hát, ez történt középiskolásainkkal és felsőseinkkel a héten. A két alkalom némileg különbözött, mert féltünk, hogy beindul pletyka a faluban és lelepleződünk, de a kevésbé izgi részeket a második alkalomra kicsit még fel is turbóztuk. Az egyszerűség kedvéért ezzel a variációval folytatjuk a piramis túra bemutatását.
Szóval ott állunk az őrült tudósunkkal vagy tudós ruhába bújt kislánnyal (ez is változott a két rész alatt), aki elmeséli, hogy akkor szabadulhatunk csak, ha megtalálunk 4 számot és egy lakatot. Megígéri, hogy nem hagy magunkra, de lehet ezt nem köszönjük majd meg neki. Először egy fáraó sírkamrájába visz, lefektet minket. Aztán hirtelen kiugrik a fáraó a szarkofágból és jön is a sikongatás, de azért a szám megtalálására kell koncentrálni. Na, jó, ha kellően jófej múmiával találkozunk, akkor lehet ebben segít nekünk. A második állomáson egy őrült zombi alagútján kell átmászni. Ezt persze nem tudjuk, hogy egy zombié, az csak az alagút végén derül ki. Ő akkor hajlandó számot mondani, ha elég bátrak vagyunk, hogy a fura kinézetű italából igyunk egy pohárral. De huhh, ez is megvan. Az alagútból kiérve viszont Anubisz papjával találjuk szemben magunkat, aki velünk válogatattja ki a fáraó összekeveredett szerveit egy fertelmesen undorító tálból. Ha megvagyunk elárul egy számot. De a legijesztőbb még csak most jön. Az ókori egyiptomiak tudtak valamit, mert egy viharszobát is képesek voltak a piramisukba tenni. Sötét, dörgés és csak a villámlás ad egy csöpp fényt, hogy megtaláljunk egy zseblámpát. A zseblámpa és egy kódfejtő tárcsa segítségével megtaláljuk a negyedik számot és máris irány a friss levegő. Jól hangzik, ugye?
Julcsi, Tami
