A tábor egyik kedvenc programja a főzés volt, a gyerekek kiscsoportokban a délelőtti és délutáni foglalkozások között csinálták meg az uzsonnát, amit aztán közösen fogyasztottunk el a többiekkel. A receptek szigorúan titkosak, de néhány kép erejéig beengedünk mindenkit a konyhánk rejtelmeibe.
Már a jelentkezésnél is látszódott a program népszerűsége, minden gyerek részt szeretett volna venni és minden nap le is ellenőrizték egy plakáton, hogy vajon ők kerülnek-e sorra aznap.
Babacsintát az évzárós héten csináltunk először, de annyira szerették akkor a gyerekek, hogy megpróbáltuk megint. Kiváló szakácsok és remek tálalás kísérte.
Szerettük volna az egészséges vonalat is kicsit bevinni, így második nap gyümölcsjoghurt volt terítéken. Az elkészítést imádta a csapat, de a fogyasztásnál azért kaptunk panaszokat, hogy nem lett elég édes.
A harmadik alkalomtól kezdve szárnyalásba kezdtünk. A sütinyalókára egy panasz nem érkezett és fantasztikus pincéreink is voltak.
A gyümölcssalátától féltünk kicsit. Mi lesz, ha ez sem elég édes? De a félelmünk alaptalan volt, több repetázónk is lett, szóval hipp-hopp elfogyott a nagytálnyi finomság. Ezt a legkisebbek készítették és nagyon profin vágtak, szeleteltek, kavartak.
Utolsó napra (az utolsó készítők szerint) maradt a legjobb. Mini pizzák. A sütő megpróbált kifogni rajtunk, de nem igazán tudott versenyre kelni a problémamegoldó képességünkkel, így a délutáni film befejezését egy kis olaszos hangulattal fűszereztük meg.
