Úgy alakult most az őszi szünet, hogy nem tudtunk egész hétre jönni, így sűrű programmal készültünk. Ma például rögtön sorversennyel kezdtünk: volt egyszerű futás, páros lábon ugrálva szlalomozás, hullahoppos páros futás, labdaválogatás merőkanállal. Meglepően jól sikerült a verseny, jellemzően több szervezési, fegyelmezési feladatunk szokott lenni, úgy tűnik jobb a tábor elején egy ilyen sok gyereket egyszerre és együtt mozgató program: rég volt a nyári szünet, vártak minket, kipihentek.
A nagy rohangálás után jó volt kicsit megpihenni a kultúrban, és bár sokan kérdezték, kérték, ma még nem volt kézműves foglalkozás. Viszont mindenki hamar megtalálta a helyét valamelyik asztalnál, valamelyik társasjátéknál.
A nap legérdekesebb tanulsága mégis a tanoda hatása. Idén szeptembertől minden nap nyitva vagyunk, így a gyerekek, a falu életében méginkább meghatározó lett a tanoda. Megszokták, hogy mindig itt vagyunk, hogy mindig lehet jönni, ismerik az órarendet. Így fordulhatott elő, hogy ma ketten is azt kérdezték, hogy akkor ugye jöhetnek ma tanulni. Az egyik fiú ráadásul kicsit el is szomorodott, amikor mondtuk, hogy most nem lehet, szünet van, játszani jöttünk. Aztán persze csak meggyőztük, hogy a játék is van olyan jó, mint a tanulás és örömmel pörgött velünk délután.
Ági, András, András, Berta, Bogi, Julcsi, Julie, Máté, Orsi, Petra
