Ahogy arról már írtunk, ezen a héten egy természettudós projekt volt középpontban. A nyilvánvaló célokon túl azt gondoltuk, hogy ez az a forma, amivel lépünk már kicsit a tanulás irányába, de a gyerekek is érezhetik, hogy még csak indul a tanév, van időnk bőven játszani. Aztán csütörtökön hirtelen eltűnt a gyerekzsivaj a faluból, megkezdődött az iskola.
Az első hetek legfontosabb feladata, hogy kialakítsunk és megszokjunk – a gyerekekkel közösen – egy rendszert. A fenti kép ismerős lehet állandó olvasóinknak, de ha jobban megnézzük, akkor látszik, hogy elég sok minden változott rajta és még mindig nem tekinthető véglegesnek. Próbálunk megfelelni a szülői kéréseknek, gyerekek preferenciáinak, de minden nyugvópontnak tűnő pillanat hamar elszáll. Például olyan örömteli és fontos helyzetekkel, amikor egy szülő beállít – apróságokkal együtt -, hogy az ő fia is járhat-e. Vagy szintén örömteli és fontos nehézségek miatt: számtalan alapítványi, fejlődést támogató tevékenységben vehetnek részt a gyerekek és ezeket össze kell hangolni a valódi eredmények elérése érdekében. Szóval a szeptember ilyen keresgélős, pakolgatós, de ez rendben is van így.
De olyan is a szeptember, hogy jó idő van, a tanodának pedig szépen alakuló kertje, így lehet kint játszani, trambulinban foglalkozást tartani, de van tanulásra alkalmas mindenálló kerti bútorunk is.
Persze az is kiderült, hogy sokat a kertben lenni új nehézségeket is jelent, hiszen a házirendünk – melyet múlt héten mindenkivel át is beszéltünk – még akkor született, amikor nem volt ennyi kinti lehetőség, így a hét feladata volt kiegészítő szabályzatokat alkotni. Egyrészt a kert használatát illetően, másrészt így, hogy többször és több időt lesznek velünk a gyerekek, szeretnénk lehetőséget biztosítani számukra, hogy ne csak tanulásra használhassák a számítógépet, mely helyzet szintén szabályok után kiáltott. Azt végiggondolni, hogy miből lehet baj még nem is olyan nehéz, ami inkább megoldhatatlannak látszó feladat elé szokott állítani minket, hogy mi legyen egy-egy szabályszegés következménye, mert nem szeretnénk nagyon belecsúszni a jutalmazás-büntetés útvesztőibe és a tevékenységektől való eltiltás sem látszik megoldásnak, hiszen éppen azért lettek kitalálva, mert fontosnak gondoljuk őket a gyerekek számára. Eszköz viszont nagyon kevés van, így nem nagyon van más választásunk, mint a prevención dolgozni és nem eljutni a következményekig.
Egy újabb felkészülési hetet pipáltunk ki rengeteg háttérmunkával – pl. feladatlap rendszerezés, ped2 szerkesztés stb. -, jövő héten pedig még több mindent próbálunk ki a legújabb ötletekből – pl. új Skype-időpontok, önkéntes mentorok, számítógép-használat -, bár még akkor sem mindent – pl. az esti projektek, délután kettes tanulási sáv. Szóval haladunk, minden készen áll, különösen a gyerekek.
