Ki gondolta volna, hogy a természet élettelen dolgai is ennyire izgalmasak? Miket rejt a Föld mélye, hogyan alakultak ki az egyes kőzetek, mi is tudunk ásványokat csinálni? Ebben a projektünkben ezek után kutattunk. A hétköznapi, körülöttünk levő dolgokból indultunk ki és ezt a határt próbáltuk kicsit kibővíteni mindenféle általunk gyűjtött kőzettel, ásvánnyal, fosszíliával vagy kísérlettel.
A foglalkozás elején körbenéztünk kicsit a kertünk táján és minden tudós három kavicsot gyűjtött be, ami valamiért megtetszett neki. Ezeket nagyítóval kicsit megvizsgáltuk. Kerestük, hogy hol csillognak, megnéztük milyen színűek, milyen a felszínük. Próbáltuk ezután egy kicsit megismerni a gyerekek előzetes tudását: mennyire értékesek szerintük ezek a kavicsok, ismernek-e értékes kőzeteket, milyen társasokban találkozhattunk már kőzetekkel, értékes drágakövekkel.
Ezek után minden elméleti tudás nélkül belevágtunk a kristálykészítés művészetébe, ugyanis meg akartuk figyelni, hogy alakul-e valami a foglalkozás végére. Négyféle kristályt készítettünk.
- Geoda (cukorból és szódabikarbónából)
- Rézgálic
- Sókristály
A bemelegítő gyakorlati feladatok után kissé elméleti síkra tértünk. Megismerkedtünk a kőzetburok, a kőzet és az ásvány fogalmával. A különböző méretű papíron levő definíciókat a gyerekeknek értelmezniük kellett, majd sorba állítani kezdve a legtágabb kategóriától a legszűkebbig.
Az elméletnél maradtunk továbbra is, bár ebbe már újra becsempésztünk egy kis kézzel fogható valóságot. A kőzetek keletkezéséről olvashattunk kis papírokon egy-egy rövid mondatot. Melyik a vulkanikus, melyik a magmás, melyik az üledékes és melyik az átalakult kőzet? A vizsgálathoz valódi kőzeteket hoztunk magunkkal. A tudósok feladata itt is a párosítás volt: a keletkezés fajtáját kellett összepárosítani a hozzátartozó fogalommal. A fogalom közös értelmezése és a kőzetek megvizsgálása pedig segített abban, hogy kitaláljuk, a mészkő vagy a gránit tartozik például az üledékes kőzetek közé.
A kőzetek tágabb témáját az Ősmaradványok nevű dobozkiállítás zárta, ahol Szent-László pénzzel, megkövesedett kagylóval, csigákkal találkozhattak a tudósok és óvatosan megfogdosva, nagyítóval megvizsgálva azokat, azt tippelgették, hogy vajon milyen állatok, növények, egyéb élőlények maradványai lehetnek kőzetekbe zárva.
Tovább szűkítettük a fogalmaink körét, melyet egy ásványbörze megtartása segített. Az asztalon található szebbnél szebb, de a gyerekek számára mindenesetre igen különleges ásványok közül mindenki kiválaszthatott egyet, melynek a nevét kellett kideríteni. A rodonit, hegyikristály, gipszkristály, jáspis, hematit, rózsakvarc és lazurit közül mindenki talált kedvére valót. Az ásványok neve és tulajdonsága kis papíron volt, ezek alapján kellett felismerni a saját ásványukat. Ezután kissé a gyakorlati hasznát vizsgáltuk az ásványoknak, egy-egy ismert képviselőjéhez gyűjtöttünk olyan képeket, mely megmutatja, hogy mi mindenre lehet ezeket az ásványokat felhasználni. A gyűjtésünk még mindig fellelhető, itt.
Az alkalmat egy közös kép készítésével zártuk. A foglalkozás elején gyűjtött kavicsokat egy toronyba kellett felépíteni, persze olyanba, ami tartós és nem dől le azonnal, ezzel jelezve, hogy a foglalkozáson részt vett valaki.
