Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy aranyhal. Ez az aranyhal nagyon magányos volt. A törpe kiment az erdőbe, elálmosodott és elkezdett dalolni a furulyán. Amikor elkezdett szépen furulyázni, akkor kijött a magányos aranyhal a kútból. A kislány arra ment az erdőben, meglátta a kutat, és az aranyhal megszólította. Az aranyhal azt kérdezte tőle, hogy miért vagy ilyen szomorú? Azt mondta a kislány, akit Annabellának hívnak, hogy elhunyt a családja. Az aranyhal megsajnálta, és megkereste a családját, mondta az aranyhalnak Annabella, hogy vigye magával őt is. Rögtön felvidult, hogy megkeresik a családját. Kimásztak a kútból. Sehol sem találták a családot, de ekkor a furulyázó törpe megszólította az aranyhalat és Annabellát. Azt mondta nekik, hogy keressék meg a boszorkányt, aki elő tudja varázsolni a családját, és ha meghaltak, akkor életre is tudja varázsolni. A törpe odaadta nekik a furulyát, mivel neki nem volt szüksége rá. A törpe sem tudta, hogy egy varázsfurulya volt a kezében. A kislány elkezdett vele furulyázni, de olyan szépen, hogy még a törpe sem tudott olyan szépen. Az állatok meghallották ezt a furulya dallamot, és odamentek nekik segíteni. Találtak egy házat, ami mézeskalácsból volt. Ez a ház a boszorkányé volt. Bementek a házba. A boszorkánynak egy rémisztő ördöge volt, ami kalitkában volt. Kirágta a kalitkát. És az aranyhal kitervelt valamit. Egy bűvölő táblával elbűvölték. Ha azt mondják neki, hogy ülj le, akkor megszelídül. A boszorkány átváltoztatta a aranyhalat farkassá. És csak akkor változott vissza aranyhallá, hogy ha belenézett a varázstükörbe. A kislány rémülten kereste a varázstükröt. A boszorkány úgy elrejtette, hogy éveken keresztül nem találta. A törpe elment az erdő szélére, és az egyik bokorban megtalálta a varázstükröt. Belerakta a táskájába. Element a mézeskalácsházba, és meglátta Annabellát, és mondta, hogy nem láttad a varázstükröt? A törpe azt kérdezte tőle, hogy milyen színű. Azt mondta, hogy az egész aranyszínű és ki van mintázva. A törpe elővette a táskájából a varázstükröt, és azt kérdezte, hogy ez a tükör az? Annabella mondta, hogy jaj de jó, hogy megtaláltad. Képzeld el, hogy az aranyhalat átváltoztatta a boszorkány farkassá, mivel az erdőben egy csomó vad farkas van, hogyha meglátom, és odajön hozzám, akkor tudni fogom, hogy ő az. Elmentek az erdőbe és megtalálták, odament hozzá. Annabella mondta az aranyhalnak, aki átváltozott farkassá, hogy itt a varázstükör, nézzél bele gyorsan! A boszorkány meglátta, hogy náluk van a tükör, és a farkas gyorsan belenézett, és a boszorkány visított mérgében. Visszafelé mentek az erdőbe, és találtak egy kisgyereket, aki bölcsőbe volt, és a farkasok majdnem megették. Annabella visszaadta a törpének a furulyát. A törpe elzavarta őket a furulyával. Egy árva kisbabának adtak nevet. Az lett a neve, hogy Dorina, ami varázsszó. És a kisbaba varázsolni tudott. Adtak neki enni, és megpróbálták megtanítani mászni, és járni. Visszament mindenki a kúthoz. Találtak egy megbízható nyuszi családot és odaadták nekik a Dorina kisbabát és elbúcsúztak. A törpe azt mondta, hogy örökbe fogadja Annabellát. Annabella beleöntötte az aranyhalat a kútba, és megköszönte neki, hogy segített. Hazament a törpe, és útközben találtak egy szép cicát, és hazavitték felnevelni, mivel ő is árva volt. Mindenki boldogan élt, míg meg nem haltak.
– MD –
