Az eredeti játék nehezen beszerezhető mostanában, elkészíteni viszont egyáltalán nem bonyolult, csak egy kis időt kell rászánni, ha szeretnénk megörvendeztetni a horgász mókával az óvodás korosztályt. Nem kell más a játékhoz, mint 16 hal, két vízbe nem illő dolog (az eredetiben egy cipő és egy konzerv) – ezek egy-egy horgászbot végén, valamint 8 kártya, egy-egy halacska képe mindegyiken. Az első játéknál néhány lány jelezte, hogy ez a téma túl fiús, így azóta is tervben van egy kutyás változat, amelyben a sétálás közben összegubancolódott pórázok jelentenék a bonyodalmat.
Mi az időigényesebb változatot választottuk, és megrajzoltuk a nyolcféle kis halat 3-3 példányban. Ebből egy mindig a kártyára került, kettőt pedig körbevágtunk, és még vastag celluxszal is bevontuk őket, hogy tartósabbak legyenek. A célnak persze ugyanígy megfelel az is, ha kinyomtatjuk és lamináljuk a figurákat. A horgászzsinórokat maradék bőrszíjakből készítettük el, de lehetnének cipőfűzőből is, vagy bármilyen zsinórból, ami éppen kéznél van, és amit később nem lehetetlen kibogozni. A színük az eredeti játékban sem egyforma, és nálunk a hosszúságuk is változó, de ez semmit nem von le a játék értékéből. A zsinórok egyik végét az egyik körbevágott halacska belső oldalára erősítettük festőszalaggal, majd jól beragasztóztuk az egészet és hozzáillesztettük a párját is, így mind a két oldalról felismerhető lesz a zsákmány. A zsinór másik végére egy darab hurkapálcát erősítettük a horgászbot jelzéseként (először szintén festőszalaggal, később szigetelőszalagra cseréltük).
Ezzel kész is a játék. Előkészítésként a zsinórokat összekuszáljuk, majd a szabály szerint egyesével fordítjuk fel a halkártyákat. A játékosoknak úgy kell megtalálniuk a hozzájuk tartozó botokat, hogy csak szemmel követik a zsinór útját, hozzáérni nem szabad.
Szükséges eszközök:
- papír
- filc
- olló
- vastag cellux
- festőszalag
- technokol
- bőrszíj vagy madzag
- hurkapálca
