Régen jártam már Toldon. Pontosan öt hónapja, valami mindig közbe jött. Ilyen hosszú ideig nem látni a gyerekeket és benne maradni az önkéntes csapat munkájában, motiváltnak maradni nem könnyű, de valahogy az a sok tábor, amit már csináltunk, a gyerekek és a csapat keménymagja visszahoz. Pont ebben az elmúlt időszakban, amikor nem jártam Toldon, sokat gondolkodtam, hogy lehet ezt így csinálni. Pontosabban jól csinálni. Nyilvánvaló, hogy nem tudok minden héten menni, de nagyon nehéz bekapcsolódni, ha csak néha-néha jutok el. Mert ki tudja mi történt mióta legutóbb ott jártam, mi hogy működik, menni kell-e a gyerekekért vagy jönnek, mit tanulnak, mennyit, mi hol van, mi volt előző héten, vele így szoktuk, ezt így játsszuk stb. És szeretnék felkészült lenni. Szeretném, hogy ha már ott vagyok, tudjak érdemlegeset csinálni, olyat, ami hasznos a gyerekeknek. De tudok-e így?
Természetesen, akik itthon vannak azok is igyekeznek dolgozni, feladatot, felmérést készíteni. Egyesek nagyon is sokat dolgoznak itthon is ezzel, de azért ez mégse ugyanolyan, mint oda menni és látni, kipróbálni, hogy amin dolgoztál, amit csináltál az, hogy működik.
Most, hogy újra lent voltam azt hiszem csökkentek ezek az aggályaim. Persze sok minden változott, de ezekbe nem is olyan nehéz beletanulni, mint gondoltam. Van, aki túlnőtt és most már ő magyaráz nekem játékszabályt, sőt segít is játék közben (aztán kicsit átver, hogy mégse én nyerjek, hanem ő, de ő ezt mégis döntetlennek nyilvánítja). Vannak állandó vendégek, akikkel a táborokban sose találkoztunk. Vannak olyanok, akik skype-os korrepetálásra jönnek. Van olyan, aki csak jön gyakorolni, óhaj-sóhaj nélkül és vannak olyanok is, akik kéréssel jönnek, hogy tanuljunk a kémia felelésre vagy töri dolgozatra (igaz, hogy úgy érkezik, hogy pontosan nem is tudja miből kell készülni és könyv sincs nála, de ez egy áthidalható probléma).
Kialakult a menete az egész napnak. Van, aki délelőtt jön, kisebbekért kimegyünk a busz elé, 6-kor nagyobbakkal társas, szombaton elsősökkel tanulás. Aki jön azt felírjuk a táblára, ha kell, megbeszéljük másnap mikorra kell jönni. Nagy változás az is, hogy a társasokat hipp-hopp megtanulják és magukra lehet hagyni őket, hogy egymást között játszanak, még ha néhol rossz szabállyal is. És igénylik is az új társas tanulását. A héten például a Rizikót tanítottuk meg a nagyobb fiúknak, amit feltehetőleg ők sokkal jobban élveztek, mint mi, de reméljük közben ragad rájuk valami a földrészekről.
Fárasztó volt ez a három nap, de nagyon jó. Sokan jöttek, sokat tanultunk. A korábban elkezdett matek és szövegértés felmérések mellett elkezdtünk ovisokkal is teszteket felvenni, hogy lássuk hol vagyunk most. A tanulás mellett mindig volt egy kis társasozás, újként az említett Rizikó és Figurix, régebbiként a Kalaha, Sole Mio és Dicsőség Rómának.
Hamarosan itt a tavaszi szünet és újra sokan megyünk. Már alig várjuk!
